Lovardai illemtan!

Ez rendkívül fontos, hiszen a mesékben és filmekben látott kedves aranyos habos babos
történeteknél a valóság sokkal árnyaltabb.

Megérkezünk a lovardába

• Ha csak körülnézni jöttünk, akkor is érdemes előtte telefonon érdeklődni, hogy van e erre lehetőség
• Hiszen onnantól kezdve, hogy beléptünk, attól, hogy esetleg nem tudjuk, a szabályok ránk is vonatkoznak
• Tilos rohangálni, sikítozni! igen, a kicsi gyerekeknek is! a szülő felelőssége megrendszabályozni gyermekét. A lovak könnyen megijedhetnek ettől a viselkedéstől, a rajta ülő lovas pedig megsérülhet ennek következtében.
• Tilos kérdezés nélkül benyúkálni a lovakhoz, bármilyen állathoz! Nem minden ló szeretné, ha
  megsimogatnánk. Ráadásul azt hihetik, hogy ennivalóval érkeztünk, így akár bele is haraphatnak a kezünkbe ezt keresve. Ha megtörténik a baj? Nem, nem a ló hibája!
• A lovak rengeteget kommunikálnak testbeszéddel, amit idő, mire a kezdő megtanul.
  Eszünkbe ne jusson besétálni a karámba! Nem ismerjük a lovakat, nem ismerjük a köztük
  lévő hierarchiát! Könnyedén súlyos sérüléseket (rúgások, harapások) szerezhetünk. Ismét
  nem a ló hibájából!
• Ne etessük a lovakat kérdezés nélkül! Többször tapasztaltam, hogy a lovasok megpróbálják
  megetetni a lovakat egyeltalán nem nekik szánt étellel, amelytől megbetegedhetnek, de akár
  el is pusztulhatnak! Esetleg odaállnak a karámhoz, amelyben több ló van, vagy be is mennek
  étellel. A lovak mind az etető személynek, mind egymásnak súlyos sérüléseket szerezhetnek
  a finomságért folytatott harcban. Ne tegyük ki őket ennek a veszélynek!

Időpontot kaptunk az első lovaglásra

• Mindig érkezzünk hamarabb! A késés egyeltalán nem megengedett! A ló nem papír ceruza,
  amit seperc alatt leveszek a polcról, és kezdődhet az óra.
• Ahhoz, hogy lóra ülhessünk, a lovat be kell hozni a karámból, esetleg be kell menni érte a
  boxba. Elő kell készíteni a saját felszereléseit. Le kell pucolni. Igen, akkor is, ha nagyon
  koszos! Ezután fel kell szerelni. Ez nem két perc. A lovagláshoz ez is hozzátartozik! Nem baj,
  ha te ezt nem tudod elvégezni! Érkezz mindig hamarabb, biztosan szívesen megmutatják
  neked, segíthetsz a munkafolyamatokban!
• Ha olyan szerencsénk van, hogy már felszerelt lóval várnak minket, az előbb felsorolt
  munkákat valaki akkor is elvégzi. Ha valaki komolyan gondolja a lovaglást, mindenképp meg
  kell ezeket tanulnia!
• Az előbb felsoroltak miatt is érkezzünk hamarabb, hogy legyen időnk ráhangolódni az új
  környezetre. Esetleg átöltözni, védőfelszerelést beállítani. Ha késünk, a legtöbb helyen a
  késés levonódik a lovaglás idejéből, hiszen ezáltal folyamatos csúszás alakulna ki a lovasok
  között. Tiszteljük meg mind az oktatót, mind a lovat azzal, hogy időben, felkészülten
  érkezünk!
• Lovaglás után az előbb felsorolt munkálatokat el kell végezni ismét, fordított sorrendben.
  Leszereljük a lovat, leápoljuk őt és a felszerelést is, majd mindent a helyére teszünk. Jól látod, ez is sok időt vesz igénybe! A fél óra lovaglásod még legalább ennyi, ha nem többszörös időráfordítással jár!
• A zablát minimum minden lovaglás után tisztára kell mosni! Bizony, teljesen! Nem várunk
  tőled grimaszokat ennek elvégzésekor. Ez is a lovagláshoz tartozik.
• Az a bizonyos trágya. A lovak bizony potyogtatnak munka közben is, ami teljesen természetes. Lovaglás után ezt bizony össze kell szedni! Nyugodtan segíthetsz benne!
  Osztálylovasoknak pedig kötelező lovaglás után a lovuk által elhagyott csomagokat
  összeszedni!

Lovaglás közben

• Az oktató azért van ott, hogy tudásának legjavát átadja. Tartsuk tiszteletben ezt a tudást,
  hiszen kitartó munkával, sok sok év alatt szerezte azt meg, jó esetben pedig tapasztalt már
  elég sok mindent ahhoz, hogy összeállítsa számunkra a megfelelő feladatokat.
• Ne beszéljünk vissza neki! Valószínűleg jobban mögélát a dolgoknak, mint mi, tudja, hogy mit miért csinál. Hiszen házat sem lehet építeni a megfelelő alapok nélkül! Egy darabig állhat,
  aztán hirtelen összedől. Csak a megfelelő alapokra lehet építeni! Ez sokszor úgy tűnhet, hogy
  unásig gyakoroltat egy feladatot. De értsük meg, az, hogy fennmaradunk a ló tetején, még
  nem jelent technikai értelemben vett tudást!
• A célunk eléréséhez az út maga nem egyszerű. Hiába akarunk mi díjugratni, ha az ahhoz
  szükséges alapokkal csak részben rendelkezünk. Nem, nem attól fogunk megtanulni ugratni,
  ha minden órán ugrunk! Ezt jól átgondolt, felépített munkával lehet elérni, hiszen ennek
  rengeteg technikai háttérmunkája van (fordulatok lovaglása, nyújtás, fokozás, stb.) Ja, hogy
  ez nem is annyira érdekes? Pedig ezek nélkül nem leszünk sikeresek!
• Ha mégis úgy érezzük, hogy nem a megfelelő oktatót választottuk, akkor keressünk másikat,
  de semmiképpen ne kezdjük az előzőt bírálni (meg én egyébként is jobban tudom
  hozzáállással elhordani). Sajnos később rá is jöhetsz, sok sok kudarc után, hogy mégsem te
  voltál okosabb, az oktató meg mégsem volt annyira buta, mint gondoltad.
  
  Tiszteljük meg mind az oktatót, a lovakat, a lovardában dolgozó személyzetet azzal, hogy betartjuk a szabályokat, hiszen mind értünk és a lovakért vannak!